Egy új rovatféleség (de jó vagy jaj, ne ez a gyerek már megin' kezdi, oszt úgyse folytatja egy idő után), melyben festményt, könyvet, zenét, egyéb dalt vagy valami teljesen más kultúrdolgot mutatunk be, ami nem film. Az első Le MAZ - a kultúra csarnoka rovat elemeként egy nagyon, de tényleg nagyon kedvenc festményemet mutatom be, ugyanis hiszitek vagy sem (aki nem hiszi, járjon utána! ), bírom a festményeket is, közülük sokat mindenki ismer, s gondolhatnátok, hogy jó, hát ez a kép, már bocs, de mindenkinek tetszik, ez gagyi... szóval ezért egy szerintem legalábbis kevésbé ismert, de annál szebb német festő alkotását mutatom meg. Ez a... Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett és egyéb festmények Önarckép Először is a festőről néhány mondat, mielőtt megpillantanátok a festményt. Bár a türelmetlenek már megnézték, s már magukban véleményezték. Az alkotó élete A 18. század második felében született a korai romantika egyik alapítója és legjelentősebb festője. Műveinek tárgya gyakran a természet volt.
Tegyél fel egy kérdést és a felhasználók megválaszolják. Navigációs előzményeim
Mert bár a festő természetesen ott van minden képén, hisz – a romantika narrációja szerint – minden ecsetvonásban, színárnyalatban a saját énjét meséli, bontja ki, viszi vászonra, ám most egészen másképp mutatja meg magát, egy radikális gesztussal belép a képbe! Nem is akárhova, hanem egyből a középpontba helyezi magát, a festmény mértani közepére! A zseniális az, hogy ilyen banálisan mégsem fedi fel magát (mint egy szelfi tenné). Csak egy sziluettet látunk, egy alakot hátulról, erős ellenfényben. Ő maga sötétben marad! Mintha csak a színpadra lépne, a rivaldafénybe. Előtte – és előttünk – a színpompás theátrum, minden fényével-színével, és mintha ezt mondaná: Íme, ez vagyok én! Ha látni – ismerni akartok, ne engem nézzetek, ne azt, ami előttetek van, az csak egy egyszerű emberi alak, csak a kontúr, csak keret! Ha igazán látni akartok, lássatok túl ezen, azt nézzétek, amit én nézek, én mutatok, én teremtek elétek: a tájat! A lelkemből születőt! Ez mesél rólam: lelkem-gondolataim tágasságáról, végtelenségéről, nagyszerűségéről!