Csontritkulás talaján kialakult csigolyaösszeroppanásra főleg akkor kell gondolni, hogyha a beteg idős, és a trauma kis erőbehatással járt, vagy a beteg nem is emlékszik arra, hogy trauma érte, mégis erős hátfájdalomra panaszkodik. Fiatalabb hölgyekben gyakran valamely gyógyult daganat (melldaganat) után évekkel jelentkező hátfájdalom és negatív csontritkulási lelet hívhatja fel a figyelmet metastasis jelenlétére. A folyamat kialakulásában elsődleges, hogy a kóros és az ép csontszerkezetű csigolyák ugyanakkora nagyságú erő behatására eltérően reagálnak. Amíg a normál csontszerkezetű csigolya csak nagy erő hatására törik, és nagyobb eséllyel okoz kompressziót az idegelemeken; addig a kóros csontszerkezetű csigolyatest már kis erőbehatásra is törik, és magába roppan, magasságát veszti. Mik a tünetek? Kompressziós csigolyaösszeroppanás vezető tünete az erős lokális fájdalom, mely fekvésre enyhül, terhelésre fokozódik. Emellett légzési nehézség, étvágytalanság, alvászavar, valamint hasi panaszok, valamint esetenként székrekedés (obstipáció) is felléphet.
Gerincoszlopunk felépítésében csigolyák és a köztük lévő porckorongok vesznek részt. Sajnos előfordul, hogy a csigolyatest állományában törés következik be, ezt nevezzük kompressziós csigolyaösszeroppanásnak. A kompressziós csigolyaösszeroppanás hátterében leggyakrabban csontritkulás áll, de gerincdaganat is lehet kialakulásának oka. Csontritkulás esetén a csigolyák teherbíró képessége csökken, a kóros csontszerkezetű csigolyatest magába zömül és egy hirtelen, akár minimális erőhatás is megroppanthatja a csigolya testét. Ezzel szemben a normál csontszerkezetű, egészséges csigolyán csak nagy erőhatás, komoly baleset okozhat csigolyatörést. A csigolyaösszeroppanás tünetei Annak ellenére, hogy az oszteoportikus csigolyaösszeroppanás lehet néma is, a legtöbbször a fő tünet az állandósult, erős fájdalom, mely a beteg életét szinte elviselhetetlenné teheti. A fájdalom fekvésre enyhül, de terhelésre fokozódik, pl. a fekvő helyzetből való felülés megterhelő. Az összeroppanó csigolya nyomhatja a kilépő idegrostokat is, mely szintén fájdalommal jár.
Kezelés Többnyire konzervatív (pihenés, brace, fizikoterápia, gyógytorna), a sporttevékenység módosítása, bizonyos sportágakban az élsport abbahagyása is felmerülhet. Műtét indokolt, ha a fájdalmak hosszú (fél-egy év) konzervatív kezelésre nem reagálnak vagy fokozódó csigolyacsúszás igazolódott. Rehabilitáció A gyógytorna alapvető, főképp a medence körüli hajlékonyság helyreállítására és erősítésre kell fókuszálni. Sportba való visszatérés A sportoló akkor folytathatja a sporttevékenységét, ha tünetmentes és fájdalommentesen tudja kivitelezni a különféle sportmozgásokat. Műtét után a sportba való visszatérés csak egyéni megítélés alapján történhet, de az egy szinten végrehajtott stabilizálás nem kontraindikálja a sport folytatását. Műtét után a sportképesség elbírálása egyéni megítélés alapján történik. Spondylolysis esetén alaposan meg kell fontolni a versenysportra való felkészülést, elsősorban azért, mert állapotrosszabbodás következhet be. 30%-os elcsúszás és tünetmentesség esetén a progressziót követni kell, de sportolhat.
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: 2013. november 9. szombat 07:00 A gerinc testünk kényes része, ezért nem árt, ha írok felépítéséről, sérüléseiről és kezelési lehetőségeiről. A gerinc a törzs szilárd vázának fontos alkotórésze. A támasztó és mozgásszervi szerepen túl lényeges feladata, hogy védi a gerinccsatornában elhelyezkedő gerincvelőt. Az emberi gerinc 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 3-5 farkcsonti csigolyából áll, melyek egymáshoz ízületekkel és a csigolyatestek közötti porckorongok által kapcsolódnak. Alkotórészeik: test, ív és a nyúlványok. Előfordulhatnak egyszerűbb, vagy komoly, maradandó károsodással járó gerincsérülések is. A legenyhébb esetben csak zúzódásról, rándulásról van szó. Ezek nyugalomba helyezéssel, fájdalomcsillapítással, kímélettel jól gyógyíthatók. Komolyabb a csigolyák törése. Meg kell jegyeznem, hogy az egyes gerincszakaszokon más-más sérüléstípus jellemző és lényeges az is, hogy az adott csigolya mely alkotórésze törött.
Belégzés mindig a lapockazárásnál történjen, vagyis a légzés ritmusában végeztetjük a gyakorlatokat.
A spondylolysis leggyakrabban az alsó (negyedik és ötödik) ágyéki csigolya probléma, az azon előforduló ívzáródási zavar (ívszakadás), amely fejlődési rendellenesség talaján alakul ki, de ebben szerepe lehet sorozatos mikrotraumának és ritkán egyszeri nagyobb sérülésnek is. A spondylolisthesis a csigolya csúszását jelenti, amely többnyire a kétoldali ívszakadáshoz társul. A két elváltozás közös lényege az érintett gerinc szegment instabilitása. A spondylolysis leggyakrabban a gyakori hyperextenzióval (a derék hátrafeszülése) járó sportokban fordul elő, mint például torna, labdarúgás, műkorcsolya. Gyakrabban észlelhető serdülő, mint felnőtt sportolóknál. A spondylolysis lényege a csigolyaív "pars interarticularis"-ának folytonossági hiánya. Lehet egy- vagy kétoldali. Utóbbi esetben fennáll a lehetősége, hogy a csigolya előrecsússzon az alatta levőhöz viszonyítva. Ha a csúszás létrejött, spondylolisthesisről beszélünk. A csúszás az élet folyamán fokozódhat. Az etiológia évtizedek óta vitatott, de az esetek nagyobb részében fejlődési zavar és fáradásos törés együttese áll a háttérben.
A gerinc felépítése bonyolult, ráadásul a csigolyák által alkotott gerinccsatornában fut a sérülékeny gerincvelő, ezért kezelése külön szakterület, én most csak néhány általános tudnivalóról írtam, a teljesség igénye nélkül.
A fájdalmak esetenként nemcsak lokálisak, hanem távolabbra is húzódhatnak. A másik fő tünet a gerinc alaki rendellenessége, a háti görbület (hétköznapi nevén púposodás). A csigolyaösszeroppanás miatt a gerincoszlop ugyanis megrövidül, előrefelé görbül és ennek következtében előrehajoló, görnyedt testtartás alakul ki, melyet kifózisnak nevezünk. Ez viszont a többi csigolyát is túlterheli, és a törésveszélyt fokozza. További tünetei lehetnek a csigolyaösszeroppanásnak: testmagasság csökkenése, légzési nehézségek (a fájdalom minden légvételre és mozdulatra fokozódhat), étvágytalanság, alvászavar, depresszió, székrekedés. Ilyen panaszok esetén mielőbb orvoshoz kell fordulni, hogy fény derüljön a problémára és a kezelés mihamarabb megkezdődhessen! A csigolyaösszeroppanás kezelése A csigolyaösszeroppanás kezelése lehet konzervatív (nem műtéti) és műtéti. Ha a fájdalmak jól uralhatók gyógyszerekkel, és a gerinc jelentősen nem deformálódik, továbbá ha a beteg járó, terhelőképessége megmarad a törés dacára, akkor először konzervatív kezelést szoktunk javasolni.