Garai Gábor Töredékek A Szerelemről
- Szerelmes versek, és verssorok: Garai Gábor
- Szeretnélek egyszer-Garai-Latinovits-Dúdolni halkan-Magashegyi Underground-Ákos - Fényadó
- Garai Gábor versei - Szerelmes versek
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek) Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van, a bűn a szándék. " Lompos, aljas, tisztátalan életmódból nem lehet másodpercekre kirándulni a legmagasabb rendű emberi erőfeszítés, az alkotó szellemi munka porondjára. Az életmód, az egyszerű és mindennapos magatartás az életben, a táplálkozás, a környezet, a napirend, mindez megszabja egy vers vagy egy tanulmány minőségét is. Nem beszélgethetsz délután öttől fél hatig Istennel, ha éjjel és napközben úgy éltél, mint egy disznó. " (Márai Sándor: Füves könyv – Az edzésről és a rendtartásról)
Szerelmes versek, és verssorok: Garai Gábor
Magad ragyogsz, ráncok közül is épen tündököl majd e lágy önkívület: két csilagod a test mögötti térben, hol a tagok elejtik terhüket, hol a nyers mámort az álom bevonja, s nyugvók a vágyak, - sosem bágyadók, hol öntudatlanul váltja valóra csömörtelen varázslatát a csók.
Szeretnélek egyszer-Garai-Latinovits-Dúdolni halkan-Magashegyi Underground-Ákos - Fényadó
Ki megvígasztaltad a testem, áldott legyen a te neved. Hazug voltál, hiú, hitetlen? Vakmerőbb, mint a képzelet! Hová hullsz? Én meszes közönybe. Nincs áhitat már nélküled. Csak nemléted fekete szörnye, és kábulat és szédület. És csönd. Irgalmatlan magányom többé már meg nem osztja más. Vár végső szégyenem: halálom. S nincs nélküled feltámadás. * Lehet, csak a hibátlan testedet szerettem, s föltárult, elengedett szépséged gyújtottam ki a szilaj szenvedély képzelt lángcsóváival? Lehet, hűséged, vadságod csupa varázsolt rongy volt, festett glória: én rádbűvöltem rajongón – te csak eltűrted jámbor hóbortjaimat? Lehet, hogy így volt. Akkor is neked köszönök mindent – s elvégeztetett. Fönntart még a tőled vett lendület. Már semmi sem leszek tenélküled. Immár aligha változom meg: minden vonásom végleges. Mi eddig eszmém s mámorom lett, eztán sorsom törvénye lesz. Aláaknázott terepen lépkedek feszes nyugalomban. Dühöm csak jelentéktelen legyek dünnyögésére robban: a folytonos életveszély morajától szemem se rebben; minden reményem benned él, halálomnál véglegesebben.
Garai Gábor – Töredékek a szerelemről (részletek) …Akkor is neked köszönök mindent – s elvégeztetett. Fönntart még a tőled vett lendület. Már semmi sem leszek tenélküled. *** …S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom, fele bánatod én veszem magamra, és bűneid felét is vállalom. Mióta szeretlek, eszméletem minden percében rád emlékezem, álmomban is te őrzöl meg talán, rólad tudósít munka és magány, veled lep meg hajnalom, alkonyom, s hozzád megyek, ha tőled távozom. Kategória: idézet, vers | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.
Ki megvígasztaltad a testem, áldott legyen a te neved. Hazug voltál, hiú, hitetlen? Vakmerőbb, mint a képzelet! Hová hullsz? Én meszes közönybe. Nincs áhitat már nélküled. Csak nemléted fekete szörnye, és kábulat és szédület. És csönd. Irgalmatlan magányom többé már meg nem osztja más. Vár végső szégyenem: halálom. S nincs nélküled feltámadás.
Garai Gábor versei - Szerelmes versek
- Bosch 76 részes premium x line
- Garai Gábor - Ha a szerelem elhagyott
- „Magányos vagy összeférhetetlen?” – 87 éve született Latinovits Zoltán - WMN
- Töredékek a szerelemről - Garai Gábor szerelmes verse
- Auto xs akkumulátor töltő leírás
- Gyöngyszemek és sziromlevelek: Garai Gábor: Álmodj
- Mészöly Gedeon Református Általános Iskola és Óvoda
- Pest megyei matrica érvényessége m.s
Verses hangjáték Petőfi Sándor elbeszélő költeménye nyomán; Szépirodalmi, Bp., 1974 A lebegő Atlasz. Színmű; Szépirodalmi, Bp., 1975 Ölelkezők. Moszkva és Budapest versekben és képekben; vers Garai Gábor, fotó Gink Károly, Mihail Trahman; Kozmosz, Bp., 1975 Visszfény; Szépirodalmi, Bp., 1976 Bizalom. Válogatott versek; Magvető–Szépirodalmi, Bp., 1977 ( 30 év) Szélcsönd és újra szél; Szépirodalmi, Bp., 1978 A kék sziget; ill. Szántó Piroska; Békés megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1979 A viszályokon át; Szépirodalmi, Bp., 1979 Jégkorszak után; Szépirodalmi, Bp., 1980 Meghitt beszélgetések; Kozmosz Könyvek, Bp., 1980 Simon István válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1980) Végtelen meg egy. Válogatott versek; Zrínyi, Bp., 1981 Indián nyár; Szépirodalmi, Bp., 1981 Delfin és medúza; Szépirodalmi, Bp., 1982 Legszűkebb hazám; Szépirodalmi, Bp., 1984 Kelet-nyugati kerevet. Útinapló versekkel; Szépirodalmi, Bp., 1984 (üzbég-örmény útinapló versekkel, 1984) A reformátor (dráma, 1985) A tiszta zengés; Szépirodalmi, Bp., 1986 A lady lovagja (elbeszélés, 1986) A megtartó költészet – prózában; Magvető, Bp., 1985 Doktor Valaki tévelygései; Magvető, Bp., 1988 Zápor és aszály.
Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém – ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas. " (Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy az ember része a világnak) Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem – csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket. " (Márai Sándor: A bűvész) Mindent elérhetsz az életben, mindent legyőzhetsz magad körül és a világban, mindent neked adhat az élet s te mindent elvehetsz az élettől: csak egy ember ízlését, hajlamát, életütemét nem tudod megváltoztatni, azt a másféleséget mely teljesen jellemez egy embert, aki fontos számodra, akihez közöd van. "
A vers csak születik, mint ahogy születik a szél. Vagy a virág. Vagy a falevél. Szellő a vers, s én azt hiszem, a Végtelen küldi vele nekünk Világ-virágok bűvös illatát, s amint szívünkön lopva illan át lepergeti az érzés-szirmokat. ~*~ ".. álom és a költészet szabad. Az vagy, akinek képzeled magad: lehetsz király, vagy koldus, egyre megy, anyja után vágyódó kisgyerek... Elestél? Hagyd, hogy felemeljelek, s ha dalolok... hidd azt, hogy csak neked...! " (Kamarás Klára)
1968–1972 között főszerkesztő-helyettes, 1964–1968 között pedig a Magyar Írószövetség titkára volt. 1972–1976 között főtitkár-helyettes, 1976-tól ismét a Magyar Írószövetség főtitkárává vált. 1982-től a Magyar PEN Club alelnöke volt. 1982-től tragikus (zártintézeti) haláláig a Látóhatár című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Magánélete [ szerkesztés] 1953-ban házasságot kötött László Saroltával. Munkássága [ szerkesztés] Első verseit az 1940-es években publikálta. Első kötetei ( Zsúfolt napok, 1956; Ének a gyógyulásért, 1958) technikailag jól felkészült, fegyelmezett költőnek mutatják; a nyugatos hagyományok fogalmi pontosságra törekvő, racionalista ágát folytatta. 1956 után a kulturális politikától támogatott költő szerepét vállalta. A Tűz-tánc című versével vált ismertté (1957). A Tűztánc avantgárd stíluselemeivel és forradalmiságával a lejáratott szocialista költészet megújítására tett kísérletet. Az Emberi szertartás (1960) a szerepét és hangját megtalált költő kötete; benne a Jób könyve a szenvedések közt megőrzött hűség allegóriája.