1914-ben még megérte az első világháború kirobbanását, de a sors megkímélte attól, hogy tanúja legyen szeretett birodalma agóniájának. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése előtt két évvel, 1916. november 21-én halt meg a schönbrunni kastélyban. Életének 86 évéből 68-at a trónon töltött, személyével egy korszak, a "boldog békeidők" is sírba szállt. Egykori birodalmának országaiban ma is nosztalgiával emlegetik nevét, amelyet a Jeges-tengerben egy szigetcsoport is visel, s évtizedekig róla volt elnevezve az 1872-ben alapított kolozsvári tudományegyetem, a mai szegedi egyetem jogelődje. Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft
Az uralkodó és nemesi alattvalói között az 1811-es és 1816-os devalváció, vagyis a papírbankók kétszeri leértékelése szakítást eredményezett, hiszen ezzel a pénzügyi manőverrel Bécs önkényesen töredékére csökkentette az agrárkonjunktúra során meggazdagodott nemesség pénzvagyonát. A Szent Szövetség születése után az abszolutizmus megrendíthetetlenné vált, ennek megfelelően pedig I. Ferenc az 1811-12. évi diéta után 13 esztendőn át nem hívta össze a rendeket, a gesztusnak szánt, ám történelmi mérföldkőnek bizonyuló 1825-ös reformországgyűlés után pedig mindent megtett a feudális berendezkedés felszámolására törekvő reformok elgáncsolására. Ferenc fentebb idézett mondása végül pontos jóslatnak bizonyult, hiszen a Metternich nevével fémjelzett ultrakonzervatív rendszer falán 1835-ig, a császár-király haláláig csak apró repedések keletkeztek. Az uralkodó abban a hitben hunyhatta le a szemét, hogy mentálisan sérült örököse, V. Ferdinánd (ur. 1835-1848) mellett a kamarilla képes lesz majd megőrizni a "régi rendet" a birodalomban.