Bevezető gondolat "A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus akkor hangosan fölkiáltott: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. " (Lk 23, 44-45) Az Úr most hozza a legvégső áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetőz: engedelmes a kereszthalálig. S ekkor kiadja lelkét. Déli sötétség: valami teljesen egyedülálló és nem várt dolog történik a földön, de olyasmi, ami nem csak a földet érinti. Az ember megöli Istent! MILYEN GONDOLATOKAT, ÉRZÉSEKET, ELHATÁROZÁSOKAT VÁLTOTT KI ÖNBŐL A MAI NAP ANYAGA? Képzelje el, hogy Jézus itt ül vagy áll Ön mellett. Mit mondana neki? Ha teheti, kérem, ossza meg velünk gondolatait!
Bokora �kos: Ravatal Nem a szövegbe, nem hely�n val� szavak, m�fajtalan, nem tudom, mi ez. Ha jegyzet, akkor val�tlanul meseszer�, ha egyperces novella, akkor meg nem nyilatkoztathat ki benne a szerz�: "Sohasem szerettem a papokat, k�tsz�n�nek tartom �ket", mert ez belügy. Ha sz�p�r� a szerz�, akkor ezt m�sk�ppen kell megfogalmaznia, pontosabban kifejez�sre juttatnia, �rz�keltetnie, sugalmaznia vagy mit tudom �n, mit csin�lnia vele, ha ugyan kell. Rövid szöveg, de van itt is b�ven ficam: "Könnyeket facsarnak feh�r zsebkend�be. " -- Facsarni citromot lehet, a zsebkend�b�l lehet könnyeket, de bele ontani, zokogni, er�ltetni �s hasonl�k. "megszerelte a red�nyöket" – tal�n ink�bb megjav�totta, ha baj volt vele, a red�ny nem olyan bonyolult szerkezet, g�pezet, hogy szerelni kellene. "a halottat �tadj�k a földnek, melyb�l v�tetett" – Nem a földb�l v�tettünk, hanem porb�l! �s mivel v�gig következetlen a szem�ly sz�m�nak jelöl�se (�n, te, �), �gy a m� v�g�n a meghökken�s elmarad, pedig, gondolom a hökkent�s volt a c�l.
Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem. Légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem! A hála hangja, íme felkiált: Maroknyi létemért áldlak téged. És megköszönöm Néked, Uram, az irgalmas halált, örök hazámba elszólító parancsodat. – Mert néked élünk, Uram, és néked halunk. Ma véget ért a földi munka, a nap már éjbe hajolt, számadásra most, íme, eléd jövök. Ó életemnek mennyi hűtlen, elhibázott napja volt, megkörnyékezett a világ bűne. – Szörnyű magányomban nyújtsd most felém kezed, – kereszted trónjáról ítélj, bánatomban ismerj meg engem! Ha bánatom irgalmadban révbe talált, koporsóm gyásza égi fénybe borul. Mert "Halál, hol a te győzelmed? ", Az Élet legyőzte, íme, már a halált, a sír az új élet kapuja lett. – S a tékozló fiú Atyja házában elpihen. Ó hallgasd meg, Uram, a hozzád esengő imát: a sebzett lélek zokog. És húsvét fényét ragyogtasd fel most reánk! Tudjuk hinni, mint az apostolok, – hogy országodban újra együtt leszünk! Adj Uram örök nyugodalmat neki(k), és az örök világosság fényeskedjék neki(k)!